Egy focitábor margójára (2017-es nyári táborunk Szülői szemmel)
Túl egy újabb táboron, ami beleillik a családi portfólióba, hiszen fociról van szó. Ez önmagában még nem jelent sokat, de ez volt az első olyan táborunk, ami 1 hetes, ottalvós tábor volt. Ha nem is a világ végén, de jó pár km-re az otthontól, kárpótlásul festői falusi környezetben, jó levegőn, nyári kánikulában. Az első 1 hét szülők nélkül, anya nélkül, telefon nélkül.
Bevallom, hogy titkon abban reménykedtem, hogy már első éjjel felhívnak, hogy rettenetes anyahiány van és azonnal menni kell a gyerekért. Nem hívtak. Az egyetlen kommunikációs csatornánk a gyerekeinkhez a nevelők telefonszáma és az éjjelente megosztott képek és napi videó volt. Bevallom, én már első este zokogtam. Láttam a megszeppent kis arcot, a hatalmas barna szemeket, amik kérdőn néztek rám, amikből kiolvastam a “csakazértiserősleszekanya” gondolatát.
Első este a könnyeimet nyelve vártam az esti képes beszámolót és mivel ez igen későre csúszott, mondhatni szemernyit sem aludtam. Ameddig nem voltak képek, addig azért sírtam. Amikor voltak képek, akkor pedig azért. S vártam a telefonhívást, ami elmaradt. Szívem szerint naponta 5-ször hívtam volna a nevelőket, de azt mondogattam magamnak “erős leszek, erős leszek”. Szemernyit sem aludtam szinte egész héten.
Láttam az első fotókon a gyámoltalan, elárvult gyermekem, majd pedig láttam egy kivirágzott, mosolygó, önfeledt gyermeket, aki emberfeletti erővel és energiákkal rúgja a bőrt nap mint nap a kánikulában.
Láttam, hogy igen, minden nap tiszta ruhát vesz fel 
:) Láttam, hogy még egyben van, nem hiányzik sem a keze, sem a lába :) Láttam, hogy medencében lubickol :) Láttam, hogy tasmán ördögre vadászik éjszaka :) Láttam, hogy ügyességi játékokon vesz részt :) Láttam, hogy csupa érdekes helyre kirándul :)
S láttam, hogy bizony már nem egy magatehetelen csecsemő néz vissza rám, hanem egy nagyra nőtt kiskamasz, akinek kialakult a saját személyisége, tere és élete… Jó érzés is, rossz is. Könnyű is, nehéz is. Öröm is, bánat is.
Végre eljött a péntek, amikor is családi napot hirdettek a nevelők és egy nagyon vidám, mozgalmas délután részesei lehettünk. Volt foci bajnokság, családi sorverseny, apa – fia bajnokság, szalonnasütés, beszélgetés, tüzijáték.
Ám ami a legfontosabb, hogy a fiam 1 hét után úgy szaladt hozzám, mintha egy filmben lennénk, s mikor kitártam a karjaimat, akkor befékezett és azt mondta: “Jövőre is jöhetek????”
S hogy miért is? A tábor szervezői, nevelői 17 éve foglalkoznak gyerekekkel.
Látják, érzik minden rezdülésüket, szociális és egyéb érzékenységüket, képességeiket, hiányosságaikat. Olyan értékeket képviselnek és közvetítenek, mint a tisztelet önmagunk és a társunk felé, az alázat, a fair play, az egyén és a közösség közötti egyensúly kialakítása és megtartása, a csapatszellem, a gondolkodás és az önfeledt játékosság közötti egyensúly, merj hibázni, tanulj belőle és menj tovább az utadon, figyelj oda önmagadra és a másikra, ne csak nézz, de láss is, lépd át a saját belső félelmeidet és korlátaidat és még sorolhatnám. Kiemelt szerepet kapott a sport, a szabad játék, az egészséges ételek, italok.
Azt gondolom, hogy ez a mai világban borzasztóan fontos és a sport, legyen szó fociról vagy bármi másról, a megfelelő szakemberek és EMBEREK közreműködése kulcsfontosságú szerepet kap ezen értékek kialakításában. Öröm látni és megtapasztalni, hogy igenis vannak olyan emberek, akik elhivatottságukkal, értékrendjükkel példás tagjai a társadalmunknak és azt gondolom, hogy azok a nevelők, akikre rábíztuk a gyermekeinket ezen a héten mindannyian ide sorolhatóak.
S hogy mi az, ami egy szülőnek még igazi elismerés? Amikor a nevelők azt mondják, hogy látszik a fiamon, hogy egy gondolkodó, szerető közegből érkezett, ahol ezek az emberi értékek nem csupán fontosak, de élnek a mindennapokban. Egyszerűen látszik, érződik, hogy ez a gyerek otthon figyelmet, stabil értékrendet kap. Hálásan köszönöm Nektek ezt a hetet én is, mint aggódó édesanya és külön köszönöm, hogy még az én lelkivilágomra is jutott extra odafigyelés!
Igen, most már megnyugodtam, Rátok merem bízni a fiam és béke van belül 
<3 KÖSZÖNJÜK!!!
Csenger-Zalán Zsolt polgármester: lehet újra igazi magyar foci
A Palánták Utánpótlás Nevelő és Sportegyesület (Palánták SE) szervezésében március 2-án, a Zichy Miklós Általános Iskola tornatermében került megrendezésre az intézményi Bozsik torna, az Óvodás (U7-es) korosztály számára. A rendezvényen 70 gyermek vett részt, köztük 25 zsámbéki Tündérkerti óvodás focistapalánta, a többi a környék településeiről érkezett. Konta Zsigmond UFA „B” licences edző vezette a mérkőzéseket. Zsámbék Város polgármestere, Csenger-Zalán Zsolt fővédnökséget vállalt az eseményen, sőt a mérkőzések végén a díjak kiosztásában is részt vett.
Március 2-án szombat délután óvodás focista- palánták vették birtokukba a Zichy Miklós Általános Iskola tornatermét, akiknek lelkes játéka magával ragadta a közönséget. Szülők, nagyszülők, barátok drukkoltak, szurkoltak a játékosoknak, akik bebizonyították, úgy küzdöttek, mint az „igazi”, nagy focisták. A kicsik boldogan rúgták a labdát, élvezték a játékot, legalább úgy, mint az UFA „B” licences edzőjük, Konta Zsigmond, akit a palánták, Zsiga bácsinak neveznek. A játékosok nagyon boldogok voltak egy-egy gól sikerétől, sőt akkor is örültek, ha a másik csapat győzött. Sokszor hallatszott sportszerű taps, örömrivalgás, buzdítás annak bizonyítékaként, hogy óriási élményt jelentett számukra a közös játék.
– „Már óvodai szinten kiemelt figyelmet fordítunk arra, hogy gyermekeink elsajátíthassák a csapatsport és egyben a versenysportok legfontosabb alapját, ami nem más mint a fegyelem, a közösségi szellem kialakítása, megtartása, fejlesztése. Ez minden sportág legjava, alapja” – nyilatkozta lapunknak Konta Zsigmond. Kodány Balázs a Bozsik intézményi program körzet-szervezője elmondta: a Magyar Labdarúgó Szövetség (MLSZ) programja arról szól, hogy tanintézményekben – iskolákban, óvodákban – gyermekeknek heti két labdarúgó foglalkozást tartanak Zsámbékon, a Palánták SE keretében. Évente 3-4 körzeti tornát szerveznek óvodásoknak, 1-2. és 3-4. osztályosoknak más-más időpontban. Az MLSZ nagyon elégedett az egyesület munkájával, sőt a szülők részéről is pozitívak a visszajelzések.
A mérkőzések végén értékelésre került sor, melynek keretében Konta Zsigmond és Kodány Balázs megköszönte a szülőknek a részvételt, a palántáknak a sportszerű küzdelmet és gratulált a teljesítményükhöz. Csenger-Zalán Zsolt fővédnöki szerepében köszöntötte Zsámbékon az ovis csapatokat, szüleiket, majd rövid beszédet tartott. A térség országgyűlési képviselője hangsúlyozta: a gyermekek kitartása mellett a szülők szerepe is figyelemreméltó, hiszen rendszeresen hordják a kicsiket edzésekre. Már ilyen fiatal korban sportoltatják őket, ami nagyon fontos, hiszen Magyarország egy sportnemzet, igaz régebben eredményesebb volt, mint manapság, de éppen a sport korai megszerettetése, a gyermekek lelkesedése, és szüleik kitartása, áldozatvállalása lehet garancia arra, hogy „lehet újra igazi magyar foci”.
A rendezvény végén Csenger-Zalán Zsolt, valamint a sportvezetők egy kis meglepetéssel – sportszelettel és emlékplakettel – kedveskedtek a résztvevő gyermekeknek. Az intézményi Bozsik torna végén közös csoportkép készült a csapatokról és edzőikről.
Klotz
Óvodás foci
Március 7-én szombat délelőtt szokatlanul hangos volt az öreg iskola tornaterme. Óvodás focistapalánták vették birtokukba, akiknek 5 csapat részvételével foci tor-nát rendezett a Palánták Utánpótlás Nevelő és Sportegyesület Konta Zsigmond edző vezetésével. Pátyot két óvodás csapat képviselte, vendégül látva Zsámbék, Tatabánya és Tarján csapatait. Összesen 43 gyerek részvételével zajlott az esemény.
A gyerekek az első megilletődöttségüket leküzdve, lelkesen rúgták a labdát. Nem zavarta őket a sok szülő, akik buzdították a csapatokat, s időnként a játék izgalmát átélve hangosabbak voltak a bíró sípjánál.
A játékosok együtt örültek a rúgott góloknak, és nem keseredtek el, ha a másik csapat győzött. Sportszerűen megtapsolták a győztes csapatot. Életük első „versenyén” vettek részt, ami jó élményként marad meg bennük. Ezt bizonyította kipirult arcuk és csillogó szemük. Mindegyikük nyert valamit ezen a délelőttön: sikerélményt, hogy gólt rúgott; önbizalmat, hogy sok figyelő szem előtt be mert állni játszani. És persze örültek az apró figyelmes-ségnek, az üdítőnek és a csokinak, amivel a szervezők meglepték őket.
Köszönet az iskola vezetésének, hogy helyet adtak a tornának, és köszönet a szervezőknek, hogy a gyerekek átélhették a versenyzés izgalmát és a játék örömét. Mindegyikük azzal az érzéssel ment haza, hogy jó volt együtt focizni, jó volt játszani!
A Szervezők köszönik Junek Mariann igazgatónőnek a segítséget, a Szülőknek a támogatást, és legfőképp a gyerekeknek részvételt. Lelkesedésüket látva már szervezik is a következő foci tornát, amely még izgalmasabbnak ígérkezik.
Balásné Fodor Mónika
Remélem hagyománnyá válhat...
Április 25-én hangos gyerekzsivaj fogadta azokat, akik az új iskola felé sétáltak. Szombatról lévén szó, nem a szokásos tornaórai lármára kell gondolni, hanem nagyszámú óvodásra, akik több közelebbi és távolabbi településről látogattak meg minket, hogy összemérjék tudásukat, ügyességüket a mieinkkel. Bár a kupát végül nem a pátyiak nyerték el, azt hiszem minden résztvevőnek, és érdeklődőnek nagy örömet szereztek gyerekeink.
A csapatok körmérkőzés keretében csaptak össze, és a szülők élénk bíztatásától kísérve igyekeztek a labdát az ellenfél hálójába rúgni. Igen, labdarúgó-mérkőzésekről van szó, mégpedig igazán szívvel-lélekkel játszottakról. Óvodásaink teljes odaadással vetették magukat a labdára. Az sem volt baj, hogy a taktikájuk nem mindig volt világos, vagy a labdakezelés tökéletlensége miatt sok volt az eladott labda. Jó esetben az ellenfél, rosszabban a saját kapujukat vették tűz alá palántáink, de ez mégsem zavart senkit. 
A gyerekek sportolása, a szurkolás öröme, a közös program, a megmérettetés volt az, ami felejthetetlenné tette számunkra azt a napot. A gyerekeknek a kiosztott érmek, és a lehetőség, hogy legközelebb ismét megpróbálhatják megmutatni, mennyivel lettek ügyesebbek, talpraesettebbek. A végén győztesek és kevésbé győztesek együtt majszolták az ajándék csokikat, örültek az érmeknek. Ott nem volt senki, aki vesztesnek érezhette volna magát.
Köszönjük Zsiga bácsinak, hogy edzőként megszervezte gyerekeinknek a tornát, felkészítette őket és irányította az esemény lebonyolítását. Köszönjük a szülőknek, nagyszülőknek, hogy feláldozták délelőttjüket, és elkísérték fiataljainkat, szurkolásukkal erősítették a jókedvet, legfőképpen pedig köszönjük a gyerekeinknek, hogy ilyen szépen helyt álltak, és megmutatták, van igény ilyen jellegű sportesemények megrendezésére.
Váljék egészségükre!
Kurucz Gábor